τ̣οὺς̣ νομε̣ῖς. | ἔ̣γ̣ρ̣α̣ψ̣α̣ ο̣ὔ̣ν̣ → Τ̣οὺς̣ νομε̣ῖς | ἐμ̣φ̣α̣νίζω ⟦ἡ̣μ̣ῖ̣<ν>⟧ (l. ⟦ὑμῖν⟧) (am Original), Ch. Armoni, Z.P.E. 136 (2001), S. 169-170.