κο̣[ - - - ] | τάδε (oder κύ̣[περον?, vgl. N. Lewis, Papyrus in Classical Antiquity, 1974, S. 108, Anm. 10) → wohl κό̣[ρσια, πάν]|τα δέ (oder viell. κό̣[ρσια, τὰ αὐ]|τὰ δέ),D. Hagedorn - F. Reiter, Z.P.E. 137 (2001), S. 199, Anm. 4.