ἐπιτρο[πευο|μένοις --]ω ῾Ερμ[ά]φ̣ι̣λο̣[ν] (mit B.L. 2.2, S. 71) → ἐπίτροπ[ον | αἱροῦμαι καὶ καταλείπ]ω ῾Ερμο̣κ̣ρ̣άτ[ην], G. Messeri Savorelli, Misc. Pap. 2 (1990), S. 434-435.; wegen der Zeilenlänge ist aber ἐπίτρο[πον | δὲ καταλείπ]ω (vgl. P. Petrie2 1, S. 41, Anm. 72 zu S.B. 1. 4637) vorzuziehen.