Τερτονκα( ) → Τέρτον Κά(νω), P.J. Sijpesteijn, Chr.d’Ég. 48 (1973), S. 125 (anders B.G.U. 12. 2160, Anm. zu Z. 6-7, aber vgl. die Ber. zu P. L.Bat. 2. 3, 8).