(Τεσσαρακονταρούρων) → (τεσσαρακονταρουρικοῦ), W. Clarysse, C. Gallazzi, Anc.Soc. 24 (1993), S. 63, Anm. 2 (am Original) und vgl. P. L.Bat. 25, S. 116, Anm. 11.